Gyertyaszentelő Boldogasszony (lat. Purificatio B. M. V., Praesentatio Domini): Urunk →bemutatása a templomban február 2-án (vö. Lk 2,22-32). - Az Úr Jézus bemutatásának Jeruzsálemben már a 4. sz: ünnepe volt. →Aetheria elbeszélése szerint 385. II. 14: ünnepi körmenetet tartottak. Mivel karácsonyt I. 6: ülték, a 40. nap II. 14-e volt. Amikor Karácsony XII. 25-re került, ~ dátuma II. 2. lett. Róma a 7. sz: fogadta el az ünnepet a Simeon és a Kisded Jézus találkozására utaló Hüpapante (találkozás) néven. A 10. sz-tól a Ny-i lit. kv-ek egyre inkább Mária tisztulását emelik ki és erről nevezik el az ünnepet (Purificatio). A K-i egyh. hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, bemutatásaként tartjuk számon a napot. - A Müncheni kódexben (1466) Szűz Mária tisztulatta, az Érdy-kódexben (1527) Asszonyunk Mária tisztulatja, Mária tisztulásának (purificatio Beatae Mariae Virginis) napja. - ~t a szabolcsi zsinat (1092) a kötelező ünnepek közé sorozta, a 20. sz. elejétől tanácsolt ünnep. Az 1494. évi kir. számadáskv. szerint az ünnepen királyaink a misén megjelent főpapok és országnagyok között →gyertyát osztottak szét. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar kk-ban ~ napján először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Nyilván e közéleti hagyomány sarjadéka Kiskunfélegyháza tanácsi határozata 1808: ~ ünnepén úgy mint régente a hivők nagyobb buzgalmára, Isten dicsőítése és az ünnepély magasztosabbá tételére a gyertyák megáldása után azok elfogadására az ünnepélyt végző pap kezéből térdhajtással, a gyertyákat megcsókolva, a tisztviselő urak, kapitány, ügyész és a táblabírák, végre a tanácsbeliek rendben az oltárhoz járultak; s gyertyák osztatván ki közöttük a körmenetben a keresztvivő után mennek égő gyertyákkal. A félegyházi nép ezt a gyertyát máriagyertya néven emlegeti. Ez a hagyomány a 20. sz. elején Gyöngyösön is élt. A kalocsai főegyhm. bácskai faluiban az elöljáróság szintén részt vett a misén. A pap megszentelt gyertyát ajándékozott mindegyiküknek: megcsókolták és evang. idejére meg is gyújtották. - A 18. sz: Temesvár tanácsa sok gyertyát vásárolt a szenteléshez. Kiosztásánál a hívek hálából megcsókolták a szentelő pap kezét. - A szegedi táj idősebb népe úgy tartja, ha szenteléskor nem alszik el a ~, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a ~ viaszára. Kiszombori méhészek ezen a napon végigsöprik a kaptárokat, hogy méheik bőségesen mézeljenek. Kiszombori asszonyok a szentelésről hazaérve, a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre szoktak tenni, hogy mindig békesség legyen a háznál. Megveregetik vele a gyümölcsfákat is, hogy szépen teremjenek. Kelebián valamikor olyan gyertyát is szenteltettek, amelynek oldalába az apostolokat jelképező 12 viaszkorona volt szúrva. Otthon a szoba falára került. A hagyomány vsz. bunyevác eredetű. - Privigyei szl. hiedelem szerint a kisgyerek hamar megtanul beszélni, ha ~ ünnepén szentelt gyertyából egy picinyke darabot a nyelve alá tesznek. - Hercegszántó sokác asszonyai a gyertyával együtt összesodrott piros, fehér, fekete fonalat is szoktak szenteltetni valamikor. Odahaza egészségoltalmazó szándékkal gyermekeik nyakára kötötték. Megmondták nekik, hogy nagyon vigyázzanak rá. Csak első tavaszi égzengéskor szakították le. A mohácsi sokácok egy köteg gyertyát szenteltetnek, minden esztendőben hozzátesznek egyet. Odahaza egy szálat kihúznak, piros és fekete cérnával átkötik, majd meggyújtják. A lángját odatartják a gyermekek fejéhez, hogy ne fájjon. Utána a cérnát egy napra a gyerekek nyakára kötik. - Várgesztes és Vértessomló ném. népe tekercselt viasz~t (Wachsstöckel, Wochssteickl) visz a szentelésre. Ha elhalt családtagért mondatnak gyászmisét, elviszik a tp-ba, és mise alatt a padon maguk előtt égetik. - A bánáti bolgárok a tp-ba vitt gyertyák kötőszalagját (hanceta jardancita) gyermekeik ingébe fűzik, hogy a betegségtől így is oltalmazzák őket. Sok keskeny szalagot is tesznek a szentelésre váró gyertyák mellé, hogy az áldás szava ezeket is érje. Velük szokták összefűzni a fehérneműket, amikor még a gomb nem járta. Vingán fiúgyerekek nyakára, lányokénak hajába, kezükre, ujjaikra, továbbá csikók és bárányok nyakára kötik. Egészen nagyszombatig viselik, utána elégetik. - E hiedelmek nyilvánvaló háttere, hogy amint a szentelésnél a szalag, zsinór körülfogta a világ világosságát, Krisztust, most övezze föl, oltalmazza a gonosztól azokat is, akik az ő erejében bizakodnak. Németprónaiak szerint ~ napján a nap már egy pásztorugrással hosszabb.

A m. népi kalendáriumban ~ idő- és termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő, medvét emlegető népies időjóslások forrása alighanem egy kk. lat. sentencia: Sole micante Maria purificante: Maius erit frigus, quam ante, 'Ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz mint előtte'. - Ikgr. Első Ny-i ábrázolása 432/40: a róm. S. Maria Maggiore-baz. diadalív mozaikján, K-i ábrázolása a 10 sz-ból maradt fenn. A 11. sz: a szobrászatnak, a 13. sz: a táblaképfestészetnek is témája lett. - Mo-on számos szárnyasoltárunk képsorozatában feltűnik: Almakerék (1400), Aranyosmarót (1450), Berethalom (1515), Csíkszentimre (1500), Kassa (1474), Okolicsnó (1500), Szepeshely (1510), Szepesszombat (1480). Szarvasgede barokk oltárképén Mária magában, gyertyát tartva tűnik föl. A kevés tp-titulusnak elsősorban a téli időszak az oka. A jezsuiták a pécsi fődzsámit, a mai belvárosi plébtp-ot ~ tiszt. szentelték (1688). A szolnoki ferencesek a várbeli mecsetet először Kapisztrán Szt János, majd amikor ezt a kurucok lerombolták, a helyén fából és nádból rögtönözve, ~ tiszt. szentelték. Lehetséges, hogy archaikus helyi kultikus háttér magyarázza Szepes és Sáros dedikációit: Szmrecsány, Tótfalu, Felsőszépfalu, Malcó (1718), Tapolymogyorós (1750), Hatkóc (1832). Ezeken kívül Perkáta (1772, ma Kisasszony). **

Kirschbaum I:473. - MNL II:358. - Bálint I:191.